PlayStation Portable

Már lassan egy éve elérhető a piacon a Sony cég multimédiás hordozható játékgépe. Hosszú idő után, végre sikerült rátennünk a kezünket egy példányra, amelyet a lehető legalaposabban kiveséztünk.   Ugye nagy dolgok akkor születnek, amikor az emberi igény valamilyen formája nincs kielégítve. Ez az igény most az önfeledt és korlátlan játékszomj, amit bárhol, bármikor enyhíthetünk egy PlayStation Portable segítségével. De ha csak erre lenne képes ez a kis jószág, akkor valószínűleg nem lett volna ekkora durranás (bár a japánoknál sosem lehet tudni), szerencsénkre azonban egy kész multimédiás központot kapunk, amin megtekinthetünk nagy felbontású videókat, filmeket, képeinket, továbbá hallgathatjuk rajta kedvenc MP3 állományainkat, amit a 2GB-ig bővíthető Memory Stick Pro Duo kártyánkon tárolunk. De a legnagyobb ütőkártya a 2.00-ás firmwire frissítéssel került a gépbe, ami alkalmassá teszi a beépített WLAN eszközt arra, hogy vezeték nélküli internet hozzáférési pontokhoz csatlakozzunk. Így kedvenc honlapjainkat is megtekinthetjük bárhol, bármikor. Persze itt nem állt meg a Sony és folyamatosan tovább csiszolják a PSP képességeit, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az elmúlt hetekben megjelent frissítés, mely lehetővé teszi játék demók és film előzetesek letöltését. És még ki tudja hol a vége a lehetőségeknek? Három változat kapható a PSP konzolból: egy alapcsomag (BASIC), amelyben az egység, egy adapter és egy akkumulátor található; valamint egy „Value Pack” amelyben egy hordozótáska, egy Memory Stick kártya, egy fejhallgató és egy csuklópánt is található az egység mellett; illetve a „Giga Pack” melyben 1GB-os Sony Pro Duo memóriakártya található. A „Giga Pack”-nál jelent meg először a konzol fehér színben, mely egyelőre kis hazánkban ritka, mint a fehér holló. Mi egy „Value Pack”-os kiszereléshez jutottunk hozzá, amiben mindent megtaláltunk. A készülék kétharmadát hatalmas kijelzője teszi ki, amely jelentős szerepet játszik abban, hogy valódi 3D-s élményt nyújtson. Ugyanakkor, mint konzol, megfelelő ergonómiával rendelkezik ahhoz, hogy néhány óra játék után is kényelmes lehessen a kézben tartani (a nagyobb kezűeknek azonban az ujjaik begörcsölhetnek a helytelen tartás miatt). Kicsi mérete és tömege (lemezzel együtt sincs 300gramm) miatt valóban mindenhová magunkkal vihetjük. Elfér egy nagyobb zsebben (farmerzsebben is akár), sőt, a japán fiatalok állítólag a nyakukba akasztják. Aki nem félti ennyire a gépét az idehaza is követheti a divatot, amit a baloldalon található hurok segítségével érhet el. Alapesetben a csuklópántot rögzíthetjük ide. A PSP bal oldalán található a WiFi kapcsolója (be-ki) és a Memory Stick bővítőhely, a felső részére pedig az infra, az USB (mini-B) csatlakozó és az UMD lemez Eject gombja került. A bekapcsoló (Power) és a gombokat lezáró (Hold) kapcsoló a gép jobb oldalán található. Érdekesség, hogy kikapcsoláskor a PSP úgy viselkedik, mintha hibernálnánk, ugyanis a következő bekapcsoláskor visszatér a gép abba az állapotba, ahogy legutóbb hagytuk, legyünk épp játék vagy filmnézés közben. Indokolnunk sem kell, hogy ez miért nagyon hasznos. Azonban ha hosszan tartjuk a kikapcsolás gombot (kb.5 másodperc), akkor teljesen kikapcsol a rendszer, és a következő indításkor mindent újra be kell töltenie. A készüléken 6 darab akció gomb, valamint egy 4 irányú vezérlő gombsor és egy analóg joystick segít nekünk abban, hogy a könnyedén irányítani tudjuk valamennyi játékot. Itt jegyeznénk meg, hogy a fülhallgató és az adapter csatlakoztatási pontjai, nem a legmegfelelőbben lettek kialakítva, ugyanis mindkét kezünket zavarták a kábelek játék közben. A PSP akkumulátora állítólag több mint 3,5 óra folyamatos játékot bír. Ez nem tűnik soknak, de arra igazából elég, hogy egy napig eljátszadozzon vele az ember. Egy USB – mini USB „B” típusú kábellel, könnyedén csatlakoztathatjuk a számítógéphez a konzolt, melynek memóriakártyájára így bármit rátölthetünk. Külön szoftvert nem igényel a telepítése, mivel a Windows (esetleg MAC) automatikusan felismeri. Bekapcsolás után, megpillantottuk a PSP lenyűgözően szín hű és tű éles kijelzőjét. A menü jól átgondolt és könnyen kezelhető. Elég sok mindent állítgathatunk, amivel akkumlátoros üzemidőt nyerünk (pl. WLAN teljes kikapcsolása). A kijelző fény ereje 4 szinten állítható hálózatról, akkumlátorral a legerősebb háttérvilágítás már nem érhető el. A PSP betekintési tartománya igen jó, bár eleinte zavaró volt, hogy a kijelző túlságosan tükröződött, ráadásul erős napfényben alig láttunk valamit a játékból. Az UMD lemez úgy nézz ki, mintha keresztezték volna a CD és a Floppy lemezt. Egy tokban egy CD lemezhez hasonló kis korong, aminek olyan kis nyílása van, mint annak idején a Floppy lemezeknek. Azonban egy ilyen kis lemezre több mint 1,8 GB adat fér, ami nem elhanyagolható. Behelyezve a konzolba a lemezt, halk kerregéseket követően, máris indíthatóvá válik a tartalom, legyen az film vagy játék. Mi a GTA: Liberty City Stories című játékot kaptuk tesztelésre. Nagyon nehéz leírni azt a játékélményt, mait visszaadott a PSP nekünk. Az akadás mentes játékélményt csak a küldetések közötti töltési ciklus szakította meg. Igaz eleinte nehezünkre esett az analóg joystick-kal mozogni, azonban 10 perc játék után már minden gomb adta magát. A játékot pedig bármikor „hibernálhatjuk” az akció onnan folytatódik a következő bekapcsoláskor, ahol abba hagytuk. Persze menthetünk is, a mentések a memóriakártyára kerülnek. A mentések rendszerezve maradnak a kártyán egészen addig, amíg le nem töröljük őket. Ha teljesen kikapcsoljuk a gépet és az UMD lemezt benne hagyjuk, akkor következő bekapcsoláskor, automatikusan a lemez tartalmát indítja el, és egyből visszatölti a legutolsó mentett állást a memóriakártyáról. A mellékelt fülhallgatón egy apró írásra lettünk figyelmesek: „Ear Friendly” – ami magyarul annyit tesz, hogy „fülbarát”. Ez abban nyilvánul meg, hogy nem valami hangos, sőt, még akár halknak is nevezhetjük a teljesítményét. A vezérlő korong, még a legapróbb nyomásra is reagál, ezért a „Hold” kapcsolót ajánlott használni, ha épp zenét hallgatunk. A hangerő gombok pedig lehettek volna nagyobbak, mert nem egyszer elléptettük az épp aktuális számot. Az internet csatlakozáshoz, csak egy vezeték nélküli ADSL routerre volt szükségünk. Beállítottuk a csatlakozás típusát, a többi pedig már magától érthető volt. Ezután egy üres lapon találtuk magunkat. A címet úgy tudjuk megadni, mintha SMS-t írnák a mobiltelefonunkba, az egyes gombokat annyiszor kell megnyomnunk, amilyen karaktert szeretnénk. A lap megnyitása után az analóg paddal tudjuk az egeret irányítani, illetve különböző billentyű kombinációkkal tudunk az oldalon navigálni. Pontosan akkora képet látunk az oldalból, amekkora a kijelző mérete, azaz 480x272 pixelt. Az oldalakat Kedvencek közé menthetjük, így később majd könnyebben el tudjuk érni őket. Tartalmakat is letölthetünk, amik a memóriakártyára kerülnek mentésre. Néhány kilopott kép, más játékokból, az EA hivatalos oldaláról: Így közel egy év után is csak ámultunk és bámultunk a PSP képességein, amik napról-napra csak bővülnek. Egyetlen komoly változás a készülék árában következett be, ami a kezdeti 70-80ezer forint helyett, mára már 45-55ezer forint közé esett vissza. A Basic csomaghoz, pedig egyes helyeken még ennél is olcsóbban hozzájuthatunk. És ennyi pénzért egy hordózható média központ boldog tulajdonosaivá válunk. Persze a kérdés adott, hogy mennyi idő után unhatunk rá az eszközre, és hogy hogyan bírjuk anyagilag a 10-15ezer forintos játékokat.